Borderline Naplók

Amikor egy függő visszaesik- egy függő vallomása

  A stresszlevezetés olykor mindent fölülír. Nem életszerű azt elvárni sem valaki mástól sem saját magunktól, hogy a gyógyulás megkezdése után az út egyszerű és lineáris legyen és az az elképzelés sem életszerű, hogy ezután soha többé nem leszünk függők. Azt hiszem talán egy életre függők maradunk: annyi változik csupán, hogy a függőségünkbe való visszaesés… Tovább »

Nem mondhatom el senkinek…

  Nem mondhatom el senkinek… így szólt az a négy szó, amit emlékül hagytam, amikor elhagytam a gimit. Négy szót, egy üzenetet kellett kitalálni búcsúzóul. Nekem Karinthy verse jutott eszembe. Akkor még nem tudtam, mennyire igaz lesz ez egy későbbi időszakomra.  A nyáron egy pszichoterápiás intézményben laktam- gyakorlatilag egy pszichológiai kórházban. Olyan, mint a pszichiátria,… Tovább »

Félek. Könnyek. Versek a Borderline érzésről

  Könnyek  A könnyek arcomra száradnak  Nyomtalanul szívódnak fel  a vádaskodó világ tekintetei elől  mint ki sosem volt  sosem létezett  sosem lázadott  A mosoly ügyetlenül ül arcomon  ki nem odavaló  mit keres ott?  miért tettet és miért hazudik?  vörös méreg gyűlik a tüdőmben  s fojtogató füstje dühöm  lelkem torkaszakadtából ordít  de a zajt csak ő… Tovább »

Szóval, pszichomókus kell?

  Nagyon tabu ez (is, úgy tűnik, csak a tabukról tudok papolni) az egész pszichológus téma, ami valamilyen szinten meglep, hiszen teljesen természetes emberi vágy, hogy kibeszéljük magunkat, hogy megértsük saját magunkat. Arról nem is beszélve, hogy a lélek rendben tartása csaknem olyan fontos, mint az, hogy a testünkre vigyázunk. Ha megfázunk, orvoshoz megyünk. Viszont… Tovább »

Kövér vagyok, fogynom kell!

  A társadalom elég nyíltan és határozottan kijelenti, hogy a kövér csúnya, a vékony szép és kívánatos és fogyni kell, ha nem férsz bele a szépségideálba. Mert különben nem fogsz tetszeni. És ezzel mindenki megbékél ahelyett, hogy végre kiszakadna belőlünk egy hangos kiáltás, hogy ez mégsincs rendjén így! Minden kornak megvan a maga szépségideálja, ez… Tovább »

A magányos egyetemista sorai

Az álom így hangzott: végre azt tanulok, amit imádok, izgalmas tananyagokat, amik az életre és a hivatásra készítenek fel. Barátok, akik örökké ott lesznek, akikkel annyira hasonlítunk, mint két tojás, hisz ugyanazért rajongunk, ugyanazt tanuljuk. Bulik, egyetemi előadások a legérdekesebb témákról, közös tanulások és közös ivások a haverokkal. Sok sok mosoly és sok sok nevetés…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!