
Könnyek A könnyek arcomra száradnak Nyomtalanul szívódnak fel a vádaskodó világ tekintetei elől mint ki sosem volt sosem létezett sosem lázadott A mosoly ügyetlenül ül arcomon ki nem odavaló mit keres ott? miért tettet és miért hazudik? vörös méreg gyűlik a tüdőmben s fojtogató füstje dühöm lelkem torkaszakadtából ordít de a zajt csak ő…
Tovább »