Borderline Naplók

Minden nap úgy ébredek, hogy fogalmam sincs, hogy milyen napom lesz: teljes mélység, vagyis depresszió; a lubickolós ritka átlagosság; vagy az alig ismert ambiciózus pörgés. Borderline személyiségzavarom van, amit más néven Érzelmileg labilis személyiségzavarnak is hívnak mostanság. Van BNO kódja, ez itten egy komoly diagnózis. József Attila is Borderline volt, szóval jók a kilátásaim. Igen,… Tovább »

A depresszió magánya A külvilággal szemben álarcot húzol. Kompenzálod a hiányosságaidat… olyanná válsz, amilyennek szerinted elfogadnának, aki kedvelhető, aki megfelel nekik. Azonban az nem te vagy. De hát akkor ki is vagy valójában? Mikor veted le az álarcod? Hiszen a családod körében is egy szerepnek megfelelően játszol. Táncolsz, de nem a saját dallamodra. Amikor magányodban lehúznak… Tovább »

Három hónapot laktam egy pszichiátriai intézményben. Ebben a bejegyzésben elmesélem, hogy milyen volt.  Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor végérvényesen eldöntöttem, hogy beköltözöm. Egy vakációból jöttem haza, egyedül. Hihetetlenül rosszul voltam, talán egy hónapja nem voltam olyan rosszul, mint akkor. Szédültem, nagyon nyomott voltam és alig tudtam a jelenben ott lenni, úgy éreztem magam,… Tovább »

  A szorongás a stressz, amit látszólag ok nélkül érzel. Gyakran irreális; félelem a félelemtől.  Az aggodalom olyan dolgok miatt, amik csupán lehetséges kimenetelei egy-egy eseménynek vagy aggodalom egy múltbeli cselekedeted miatt, amin már amúgy sem lehet változtatni. A szorongás aggodalom amiatt, hogy mások mit gondoltak akkor két évvel ezelőtt, vajon mit gondolnak rólam most… Tovább »

Megváltozott a fontossági sorrend. A mentális egészségem lett a prioritás. És a maximalizmus általi szorongást elkezdtem észrevenni és elengedni, tenni ellene. Tökéletesség nem létezik és nekem sem kell hegyeket mozgatni és kikészülni bizonyos dolgok miatt csak azért, hogy „sikeres” leszek. Hiszen a siker nem egyenlő a nehézséggel. Nehézség nélkül is érhető el siker. És ami… Tovább »

  Ez egy másik típusú alkoholfüggőség. Nem kémiai, hanem érzelmi. Nem a testem, hanem a lelkem. Az a nagy helyzet, hogy ezzel szerintem nagyon nem vagyok egyedül. Sok fiatal érezheti ugyanezt, pusztán azért, mert olyan időket élünk, amikor a buli alkohol nélkül el sem kezdődik. És számítunk rá, hogy segítsen ellazulni, bulizni és kavarni.  A… Tovább »

  A stresszlevezetés olykor mindent fölülír. Nem életszerű azt elvárni sem valaki mástól sem saját magunktól, hogy a gyógyulás megkezdése után az út egyszerű és lineáris legyen és az az elképzelés sem életszerű, hogy ezután soha többé nem leszünk függők. Azt hiszem talán egy életre függők maradunk: annyi változik csupán, hogy a függőségünkbe való visszaesés… Tovább »

  Nem mondhatom el senkinek… így szólt az a négy szó, amit emlékül hagytam, amikor elhagytam a gimit. Négy szót, egy üzenetet kellett kitalálni búcsúzóul. Nekem Karinthy verse jutott eszembe. Akkor még nem tudtam, mennyire igaz lesz ez egy későbbi időszakomra.  A nyáron egy pszichoterápiás intézményben laktam- gyakorlatilag egy pszichológiai kórházban. Olyan, mint a pszichiátria,… Tovább »

  Könnyek  A könnyek arcomra száradnak  Nyomtalanul szívódnak fel  a vádaskodó világ tekintetei elől  mint ki sosem volt  sosem létezett  sosem lázadott  A mosoly ügyetlenül ül arcomon  ki nem odavaló  mit keres ott?  miért tettet és miért hazudik?  vörös méreg gyűlik a tüdőmben  s fojtogató füstje dühöm  lelkem torkaszakadtából ordít  de a zajt csak ő… Tovább »

  Nagyon tabu ez (is, úgy tűnik, csak a tabukról tudok papolni) az egész pszichológus téma, ami valamilyen szinten meglep, hiszen teljesen természetes emberi vágy, hogy kibeszéljük magunkat, hogy megértsük saját magunkat. Arról nem is beszélve, hogy a lélek rendben tartása csaknem olyan fontos, mint az, hogy a testünkre vigyázunk. Ha megfázunk, orvoshoz megyünk. Viszont… Tovább »