<\/p>\r\n
A stresszlevezet\u00e9s olykor mindent f\u00f6l\u00fcl\u00edr. <\/strong><\/p>\r\n Nem \u00e9letszer\u0171 azt elv\u00e1rni sem valaki m\u00e1st\u00f3l sem saj\u00e1t magunkt\u00f3l, hogy a gy\u00f3gyul\u00e1s megkezd\u00e9se ut\u00e1n az \u00fat egyszer\u0171 \u00e9s line\u00e1ris legyen \u00e9s az az elk\u00e9pzel\u00e9s sem \u00e9letszer\u0171, hogy ezut\u00e1n soha t\u00f6bb\u00e9 nem lesz\u00fcnk f\u00fcgg\u0151k. Azt hiszem tal\u00e1n egy \u00e9letre f\u00fcgg\u0151k maradunk: annyi v\u00e1ltozik csup\u00e1n, hogy a f\u00fcgg\u0151s\u00e9g\u00fcnkbe val\u00f3 visszaes\u00e9s helyett \u00fajra \u00e9s \u00fajra er\u0151sek maradunk \u00e9s az \u00e9let\u00fcnket v\u00e1lasztjuk. De ez nem azt jelenti, hogy a k\u00e9sztet\u00e9s, a v\u00e1gy, az \u00e9rz\u00e9s, hogy k\u00f6nny\u00edts\u00fcnk magunkon \u00fagy, ahogy tudjuk, hogy k\u00f6nny\u00edteni tudunk, oly m\u00f3don, amit ismer\u00fcnk \u00e9s tudjuk, hogy m\u0171k\u00f6dik \u2013 ez nem m\u00falik el. Csak er\u0151s\u00f6d\u00fcnk \u00e9s megtanulunk ellen\u00e1llni. De igen, lesznek alkalmak, amikor bizony majd nem tudunk ellen\u00e1llni. \u00c9s enged\u00fcnk a k\u00eds\u00e9rt\u00e9snek, a k\u00e9sztet\u00e9snek \u00e9s visszaes\u00fcnk. \u00c9s f\u00e1j \u00e9s b\u00e1nt \u00e9s b\u0171ntudat \u00e9s egyszerre hi\u00e1nyzik is- hisz mennyivel k\u00f6nnyebb volt, amikor m\u00e9g \u00e9n is a f\u00fcgg\u0151s\u00e9gembe temettem a f\u00e1j\u00f3 \u00e9rzelmeket.<\/p>\r\n T\u00f6bb f\u00fcgg\u0151vel volt alkalmam besz\u00e9lgetni. D\u00f6bbenetesen konstat\u00e1ltuk, hogy mindannyian hasonl\u00f3 \u00e9rz\u00e9seket \u00e9s \u00e9lm\u00e9nyeket \u00e9l\u00fcnk \u00e1t, amikor visszaes\u00fcnk a f\u00fcgg\u0151s\u00e9g\u00fcnkbe- annak ellen\u00e9re, hogy mindannyiunk f\u00fcgg\u0151s\u00e9ge m\u00e1s s m\u00e1s.<\/p>\r\n Ez az \u00e1ltalunk elnevezett \u201elemegy a red\u0151ny\u201d<\/em> effektus. Az \u00e9rzelmekt\u0151l majd felrobbansz: valami szor\u00edtja a sz\u00edved, l\u00e1ngol a mellkasod, \u00fagy \u00e9rzed, majd felrobbansz a sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges \u00e9rzelmi vihart\u00f3l, ami benned tombol. \u00c9s f\u00e1j \u00e9s sz\u00far \u00e9s \u00e9get, \u00e9s nem tudod, hogyan tudn\u00e1d kiengedni, nem tudod, hogyan lehetne levezetni. \u00c9s egyszer csak ism\u00e9t j\u00f6n az a gondolat: az \u00e9des, suttog\u00f3 \u00f6rd\u00f6gi sugallat: tudod, te mi az.<\/em> Tudod te, mi az az egyetlenegy dolog, ami a m\u00faltban seg\u00edtett rajtad ezen alkalmakkor.<\/em> \u00c9s megpr\u00f3b\u00e1lod befogni az \u00f6rd\u00f6g sz\u00e1j\u00e1t, er\u0151sk\u00f6dsz, hogy nem akarsz visszaesni \u00e9s nem akarod magad b\u00e1ntani \u00e9s mindezt m\u00e1r magad m\u00f6g\u00f6tt hagytad. Er\u0151sk\u00f6dsz, hogy ez m\u00e1r a m\u00falt r\u00e9sze \u00e9s a jelenedben sose t\u00f6bb\u00e9 nem kaphat szerepet. De az \u00e9rzelmi vihar egyre csak \u00e9get, \u00e9s m\u00e1r perzsel a t\u0171z \u00e9s minden f\u00e1j bel\u00fcl, a fejed felrobban \u00e9s egyszer csak felki\u00e1ltsz, el\u00e9g volt<\/em>! A sikoly n\u00e9ma, de az \u00f6rd\u00f6g hallja. Ism\u00e9t suttog, te pedig azt mondod, ok\u00e9, b\u00e1rmit csak legyen m\u00e1r v\u00e9ge ennek a szenved\u00e9snek. \u00c9s mivel nem tudsz jobbat, a r\u00e9gi m\u00f3dszerekhez ny\u00falsz vissza.<\/p>\r\n Visszaesel. Lemegy a red\u0151ny, \u00e9s robotm\u00f3dba, automata pil\u00f3t\u00e1ba kapcsolsz. Csak csin\u00e1lod, szinte fel sem fogod. Term\u00e9szetesen j\u00f6n, mintha valami m\u00e1s uraln\u00e1 a tested \u00e9s az elm\u00e9d. Ut\u00f3lag szinte alig eml\u00e9kszel r\u00e1\u2026<\/p>\r\n \u00c9s egyszer csak cs\u00f6nd van. Az elm\u00e9d elhalkult, a tested kimer\u00fclt. Visszasz\u00e1llsz \u00f6nmagadba \u00e9s ism\u00e9t a jelenben vagy. V\u00e9ge van. Cs\u00f6nd van. A vihar elm\u00falt.<\/p>\r\n \u00c9s szembe kell n\u00e9zned a tetted k\u00f6vetkezm\u00e9nyeivel. A c\u00e9lt el\u00e9rted, de a c\u00e9l nem szentes\u00edti az eszk\u00f6zt. \u00c9s szidod magad \u00e9s b\u0171ntudatod van, sz\u00e9gyelled magad \u00e9s b\u00e1nod nagyon, hogy nem volt\u00e1l er\u0151s. A tetted eml\u00e9ke t\u00fcsk\u00e9t hagy benned \u00e9s elfog a retteg\u00e9s, a f\u00e9lelem\u2026 most ennyi volt, v\u00e9ge minden eddigi fejl\u0151d\u00e9st a kuk\u00e1ba dobtam ezzel\u2026?<\/p>\r\n De megnyugszol \u00e9s szemben\u00e9zel. Levonod a tanuls\u00e1got, mi mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nt \u00edgy pont akkor \u00e9s pont \u00edgy. Megfogadod, hogy legk\u00f6zelebb m\u00e1shogy pr\u00f3b\u00e1lod csit\u00edtani a vill\u00e1mokat.<\/p>\r\n \u00c9s megbocs\u00e1tasz magadnak, mert k\u00fcl\u00f6nben nincs m\u00f3d el\u0151re l\u00e9pni, tov\u00e1bbmenni. Ism\u00e9t elmondod magadnak, amit a pszichol\u00f3gusod is hangs\u00falyoz: a gy\u00f3gyul\u00e1s \u00fatja nem line\u00e1ris \u00e9s a visszaes\u00e9s nem vet vissza a legelej\u00e9re. K\u00e9t l\u00e9p\u00e9st tett\u00e9l el\u0151re \u00e9s sajnos tett\u00e9l egy l\u00e9p\u00e9st h\u00e1tra is. De nem a legelej\u00e9re.<\/p>\r\n A visszaes\u00e9s tal\u00e1n elker\u00fclhetetlen- az \u00e9let kisz\u00e1m\u00edthatatlan \u00e9s igenis lesznek olyan kegyetlen napok, percek, amikor \u00fagy \u00e9rzed, semmi nem sz\u00e1m\u00edt csak enyh\u00edteni a f\u00e1jdalmat, a szorong\u00e1st. \u00c9s megteszed.<\/p>\r\n Majd m\u00e1snap felkelsz \u00e9s \u00fajra a gy\u00f3gyul\u00e1st v\u00e1lasztod. <\/strong><\/p>\r\n A visszaes\u00e9s nem vet vissza, hisz az eg\u00e9sznek a l\u00e9nyege is csup\u00e1n ennyi: felkelni \u00e9s m\u00e1snap ism\u00e9t a gy\u00f3gyul\u00e1st, ism\u00e9t az \u00e9letet v\u00e1lasztani.<\/p>\r\n Ezt jelenti egy f\u00fcgg\u0151s\u00e9gb\u0151l kil\u00e1balni.<\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/borderlinenaplok.cafeblog.hu\/files\/2018\/11\/f\u00fcgg\u0151s\u00e9g-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}