Őszintén az anorexiámról

Irányítom az ételem és ezáltal irányítom az életem

Mi is az az evészavar és miért alakul ki?

Azt sem tudom, hol kezdjem. Tele vagyok mondanivalóval.

Talán kezdjük az legalapabb tévhittel: az evészavar- a népszerű feltételezés ellenére- NEM választás kérdése. Az érintettek nem felkelnek egy nap és döntenek úgy, hogy „na mostantól nem eszem”. Az érintettek idővel annyi negatív érzelmet és szorongást párosítanak az evéssel, hogy úgy érzik, fizikailag képtelenek rá; az agyuk ezt hiteti el velük, hogy nekik nem lehet, hogy az evés az rossz. Hogy elég pluszkiló van rajtuk, az elég a szervezet etetésére, felesleges is enni „amíg ilyen kövér vagyok, és ennyi zsír van rajtam”. Vagy ha képesek is enni, utána olyan pánik és bűntudat tör rájuk, ami miatt azt érzik, hogy nem éri meg- annyira rossz ez az érzés, ami az evéssel és az étellel párosul. De ez nem azt jelenti, hogy sosem esznek. Esznek ők. Sőt, van, aki még édességet is eszik, de csakis akkor, ha ő maga már előtte eldöntötte, hogy így lesz. Ha valaki más próbál rátukmálni ételt, bármi is legyen az, ami nem volt előtte kiszámolva és belekalkulálva a napjába… azt szinte biztos, hogy nem fogja megenni. 

Az evészavar egy mentális betegség, amit az illető nem tud irányítani és csak hosszú idő és nehézségek árán képes leküzdeni. Egy függőség. Az éhezés függősége, amit az irányítás általi megszállottság vezérel és az elhízástól való rettegés tart benne a betegségben.

Az anorexia, mint más étkezési zavarok, egy mentális betegség, aminek mindenek előtt a lelki hátterét kell kezelni. A súly, a fogyás csak egy mellékhatása a mentális szorongásnak, és ha csak úgy kezeljük az illetőt, hogy etetjük, az csak tüneti kezelés és nem a valódi problémát oldja meg. A beteg vissza fog esni az első nehézség alkalmával.  

Sziasztok! Anorexiában szenvedem. Nem látszik rajtam, a többség el sem hinné. A BMI-m és a kilóim száma magas, de mentálisan ugyanolyan beteg vagyok, mint bármelyik csontsovány anorexiás. Valóban, ezzel a súllyal nem diagnosztizálható nálam a betegség, mivel csak 18-as BMI alatt hívhatunk valakit anorexiásnak. Mégis, a fejemben ugyanaz van, mint a többi szenvedőében, csak én még nem vagyok olyan vékony, mint ők. De afelé tartok.

A legtöbb étkezési zavar, amíg normál súllyal párosul, nincs komolyan véve, a beteg nem kap segítséget, mert még egészséges súlya van. Azonban belül ugyanolyan beteg, és ugyanúgy szenved, mint a többiek. Hullik a haja, állandóan fázik, ha lány elmarad a menstruációja és még sok más.

A súly egy következménye az evészavarnak. Egyik evészavaros sem „csontsoványan kezd”. Én végig „normál súlyú” voltam, mert nem ment le annyira a súlyom az evészavarom alatt (hiszen eleve kicsit ducibb lány voltam már az elején, így bár sokat fogytam, a „normál” BMI-be még belefértem a legbetegebb állapotomban is), hogy „túl sovány” legyek, de mégis ugyanolyan egészségtelen voltam, mint a többiek. Ugyanúgy nem ettem eleget. Ugyanúgy hullott a hajam és elmaradt a menstruációm.

A külső megjelenés nem árulja el, hogy az illető mennyire egészséges. A túl kövér, a túl sovány, de még a látszólag normál súlyú is lehet evészavaros. Lehet fiú, lehet lány. Lehet bárki. 

A külső megjelenés egy következmény és nem egy tünet.

Nagy hiba és tévedés lenne azt állítani, hogy a külső alapján meg lehet állapítani, hogy valaki egészséges, avagy sem, küzd-e evészavarral, avagy sem.

Leegyszerűsítve evészavaros lehet bárki, akinek nincs egészséges kapcsolata az étkezéssel. Legyen az sok, legyen az kevés, legyen az különböző ételcsoportok megvonása.

Egyik sem „jobb” a másiknál. Mindegyik egészségtelen. Mindegyik halálos.

Az étkezési zavarok az irányításról szólnak. Amikor minden szétesik az ember életében, és úgy érzi, semmi irányítása nincs semmi felett, a legegyszerűbb dologhoz fordul, amit irányíthat: az étele és a súlya. A maximalista hajlamú emberek, mint én, még veszélyeztetettebbek, mint a többiek, hiszen a siker megbabonáz. Látod a sikert, ahogy csökkennek a számok és ez a siker addiktív. Mégis, nem elsősorban a fogyásról szól az anorexia. Úgy érzed, irányítasz valamit. Az éhség elnyomja a többi fájdalmat és csökkenti a szorongást. Én a betegségem legsötétebb időszakai alatt is teljesen működőképes voltam látszólag. A szorongásom kivetítettem az ételre és a súlyomra és valahogy ettől kezelhetővé vált a többi nehézség.

Az étkezési zavarok függőségek. A számok és az irányítás függősége. Egy elérhetetlen tökéletesség hajszolása. Nem szereted magad és azt hiszed, ha változtatsz a külsődön, ez változhat. Azonban a betegek nagy többsége testképzavarban is szenved, így sosem látja milyen sovány valójában. És a test irányítása megszállottságig is fajulhat.

Ez a számok világa. A számok egyszerűek, megnyugtatóak, feketék és fehérek. Könnyen kezelhetőek. Az étkezés idővel hatalmas mértékű stresszel és szorongással párosul, van jó és rossz étel. A megfelelő mértékű evés megkezdése ezek után még nehezebb.    

Mi nem utáljuk az ételt és nem is éhezünk egész nap. Azt esszük, amit mi magunknak megterveztünk és amennyit megengedünk magunknak. Én például nagyon szeretem az ételt. De ha nehézség van az életemben visszaesek a megvonásba, mert a fájdalmat számomra így a legkönnyebb kezelni. De persze ez is csak felszínes kezelés.

Ez az én függőségem. Remélem ez a cikk elolvasása után te is tanultál valamit és kicsit megértőbben tekintesz ezek után az étkezési zavarosokra.