A társadalom elég nyíltan és határozottan kijelenti, hogy a kövér csúnya, a vékony szép és kívánatos és fogyni kell, ha nem férsz bele a szépségideálba. Mert különben nem fogsz tetszeni. És ezzel mindenki megbékél ahelyett, hogy végre kiszakadna belőlünk egy hangos kiáltás, hogy ez mégsincs rendjén így!
Minden kornak megvan a maga szépségideálja, ez természetes, mindig is így volt. A mai korral viszont az a probléma, hogy az ideálja egy szinte elérhetetlen hazugság. A társadalomnak nagyon minimális százaléka ennyire sovány természetesen, aki meg nem, éhezik és Photoshoppal javítja fel a képeit, a modellek szigorú diétára vannak fogva és a kifutó előtt órákkal már nem is ehetnek, nehogy nagyobbnak tűnjenek az esetleges puffadás miatt. Elérhetetlen mércéket állítunk fel. A férfiaknak izmosnak kell lenniük és kétajtós szekrénynek, a nőknek pedig piszkafának, csontkollekciónak, hogy szépként legyenek megítélve.
Most gondoljunk bele őszintén: a ruhákat olyan alkatú lányokon vagy olyan próbababákon modellezik, akik nem is hasonlítanak ránk; akiknek a természetes alkata valószínűleg nem ez és csak szigorú éhező diéta árán néznek ki így. Vagy ha éppen ez a természetes alkatuk-, de neked nem és mivel nem így teremtett a Jóisten, nem tehetsz ellene semmit. Nem képviselik az átlagnőt, de még csak a többséget sem. A boltok és a márkák fogyókúrás porokat és pirulákat hirdetnek és mindenhol az az üzenet fogad, hogy hogyan „teheted jobbá magad” azzal, hogy fogsz.
Ebbe szerintem a legtöbben nem is gondolnak bele, de a fogyás tulajdonképpen az a folyamat, amikor a test nem kap elég energiát (kalóriát) és kénytelen saját magát „megenni” ahhoz, hogy rendesen működjön és életbe tartson téged. Elfogyasztja a raktárt. Még mindig olyan fantasztikusan hangzik a fogyókúra koncepciója?
Ha mást nem jegyzel meg ebből a bejegyzésből, akkor jegyezd meg csupán ezt az egyet:
A vékony nem egyenlő az egészségessel. Mondom még egyszer: A vékony nem egyenlő az egészségessel.
Mert persze jönnek azzal, hogy fogyjon le „a kövér”, mert nem egészséges így. Na, most: Egyrészt mindenki alkata más és más, két azonos ruhaméretű nő is nézhet ki teljesen különbözően. Az alkat nem mondja meg neked, hogy az illető mennyi gyümölcsöt és zöldséget eszik és mennyit jár edzeni. Mert a vékony is élhet McDonaldsen, csak nem látszik rajta, mert így teremtette az Atyaúristen. A másik pedig lehet, hogy mindig kicsit teltebb lesz, mer ő pedig olyan alkat, de annak ellenére egészségesen étkezik és rendszeresen tornázik. Csak más alkat.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy az egészségtelenül fenntartott vékony alkat (ergo éhezés, nehogyisten evészavar) mennyi kárt tesz a szervezetben. De kívülről csak annyi látszik, hogy leadta a felesleget, „tett valamit magáért” és most szép csinos. Az senkinek a fejében nem fordul meg, hogy az illető esetleg elégtelenül táplálkozik és attól, mert vékony, nem következik az rögtön, hogy az egészség mintaképe. Lehet, hogy ez a lefogyott súly nem is fenntartható számára. Hiszen az új vékonysága egyszerűen lehet, hogy összeférhetetlen az alkatával.
A szervezetünk tinédzserkorunk elején beáll egy súlyra, amihez felnőttkorunk során végig próbál ragaszkodni, igazodni. Vagyis a szervezet mindig megpróbál visszamenni, fel vagy lemenni arra a súlyra. Arra állt be, az a te felnőtt súlyod, azon a súlyon érzi jól magát a tested. Vagyis az a te egészséges súlyod.
És lehet, hogy a te egészséges súlyod, nem a „szép vékony” kategóriába tartozik, viszont TE azon a súlyon vagy egészséges, számodra az az ideális.
Szóval, amikor legközelebb ránézésre akarod valakinek az egészségét megítélni, vagy mondani valakinek, hogy „fogyj le, hogy egészséges legyél”, gondold át a szavaidat még egyszer… és maradj szépen csöndben.
Kommentek